Aki messziről jön annak jobban elfogadjuk az igazságát, kamaszként, felnőttként, és idős korban egyaránt. Így vagyunk összerakva!
A világ egy serdülő tizenéves szemüvegen keresztül teljesen más, mint ahogy egy felnőtt látja. A felnőtteket az érett ráció, a családban betöltött szerep, hajlamossá teheti,
hogy ne a megértés, és elfogadás felől közelítsék meg, egyébként imádott csemetéjüket. A serdülőkori, kamaszkori problémák megoldása terén keménykedéssel, semmit nem lehet elérni.
Másrészt viszont ki fogja megtanítani serdülőkori, kamaszkori problémáikkal küzdő gyermekeinket, hogy a saját szemüvegüket levéve, meglássanak követhető példákat, és viselkedéskultúrájuk
a közösség részére elfogadható legyen? Mindenki tudja, hogy a gyerekek a szülők véleményét otthon sokszor nem fogadják el, miközben más körben ismétlik azt.
Fordítva is igaz. Gyakran a legszigorúbb szülők beszélnek kamaszkorú gyermekükről a megértés szintjén. Akkor már csak egy lépés, hogy a ló két oldaláról fel kell pattanni a ló hátára, és ott maradni következetesen, de megértéssel, kompromisszumokkal, és főként szeretettel.
Hogyan lehet a serdülőkori, kamaszkori problémák megoldásának módszereit a hétköznapok gyakorlatába ültetni, a családi légkört jobbá tenni, megengedni, elfogadni, a serdülőkori, kamaszkori problémákat megoldani úgy, hogy közben értékrendet is örökítsünk? Erre ad megoldást a mediátor. Aki messziről jön annak jobban elfogadjuk az igazságát, kamaszként, felnőttként, és idős korban egyaránt. Így vagyunk összerakva!